Pál Mária

Pál Mária 1980-ban végeztem a Ceredi Általános Iskolában. A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol a 4 gimnáziumi év után Madách Plakettel tűntettek ki. Gimnázium után a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédia-oligophrénpedagógia szakos hallgatójaként sajátíthattam el életre szóló hivatásom, a gyógypedagógia tudomány alapjait. A későbbiekben szakdiplomát, mesterdiplomát, majd pedagógiai szakértői képesítést szereztem. Motivációm általános iskolai tanulmányaimra vezethető vissza. Somoskői Tanár bácsi, akkori osztályfőnököm megkért egy társam mentorálására, aki összetett okokból nem akart iskolába járni. Beszédhibás és hallássérült gyermek volt, bátorításra, ösztönzésre, segítségre szorult. Kézen fogtam, bíztattam és az eredmény nem maradt el. Pályám nagyjából egy munkahelyhez köthető: a Salgótarjáni Általános Iskola Petőfi Sándor Tagiskolájához. Kitekintés gyanánt dolgoztam a Nógrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Megyei Szakértői Bizottságában, de a szívem visszahúzott az iskolai színtérre. Jelenleg helyettesi beosztás mellett az Oktatási Hivatal pedagógiai szakértőjeként is tevékenykedem. Minősítési feladatokat látok el gyakornoktól a kutató tanári szintig, bölcsődétől a középiskoláig. Tanfelügyeltem egykori iskolámban az Id. Szabó István Általános Iskolában, amely az ellenőrző-értékelő munkán túl elmondhatatlanul felemelő élmény volt. A szűkebb értelemben vett feladataim mellett részt vettem iskolai, városi, régiós pályázatokban, projektekben. Szakmai tapasztalatokat gyűjthettem belföldi és külföldi iskolákban. Megyén belül számtalan iskolában és országos konferenciákon tarthattam prezentációs előadást abban a témában, ami a szívügyem: érzékenyítés a különleges bánásmódot igénylő tanulói kör irányába, a képesség-, készségfejlesztés kulcsfontosságú szerepe. Ceredi Iskolám igazgatója, Kiss Józsefné is megtisztelt egy ízben ilyen felkéréssel, ami megindító, felejthetetlen élmény maradt számomra. A Cereden tanító kollégák a Petőfiben is jártak nálam tapasztalatgyűjtés céljából. Publikációs munkáim közül, amire legbüszkébb vagyok: Írj örömmel! – füzetcsalád, az írástanítás magasabb körökben is elismert eszköze. Öt kiadványt foglal magában, ami különböző életkorú tanulók számára nyújt segítséget a szépírás kialakításához. Ez az eszközcsomag a tankönyvpiacon is megtalálható. Az országban számos helyen, sőt Erdélyben is átadhattam az általam kidolgozott tanítási technikát. Később egy 30 órás pedagógusképzést alapíttattam a módszerre. Mindig megtiszteltetésnek veszem érdeklődő kollégák kíváncsiságát kielégíteni, amiben már a saját képzésem keretében is volt részem. Szakmai munkám révén díjak, elismerések birtokosa lehetek. Érkezett díj munkahelyem, városom részéről. Pályafutásom legnagyobb elismerését jelentette a Magyar Köztársaság Elnökének Bronz Érdemkereszt Kitűntetése. Pályám vége felé járva életelvem: az önzetlen segítségnyújtás, az alázat, a kitartás, az adott területen való elmélyülés és elkötelezettség. Hálásnak lenni azok irányába, akik bátorítást, indíttatást és megerősítést adtak iskolásként és pályakezdőként, akik segítették a fejlődésemet. Mi sejlik még fel régi iskolámból? A szigorúság és következetesség. A felelések izgalma, 1-1 dolgozat hangos méltatása, „Akikre büszkék vagyunk” - tabló a folyosón. Körjátékok az udvaron, szigorú sorakozók, a tornaszünet, a régi nagy betűs Tanárikar és persze a régi iskolaépület, mert nekünk az is szép volt, és emlékeinkben minden hozzáköthető szép maradt. Még egy fontos gondolat, mivel ismerem a mostani nevelőtestület törekvéseit. Minden elismerésem az Övék! Munkájukhoz sok erőt, egészséget és kitartást kívánok!