Pálinkás Sándorné

Érdeklődéssel és némi meghatottsággal olvasom az Id. Szabó István Általános Iskola ”Akikre büszkék vagyunk” sorozatát. Megtiszteltetés, hogy a kezdeményezők úgy ítélik meg, az én életutam is tartalmaz büszkeségre okot adó pillanatokat, emberi tulajdonságokat, tevékenységeket. Talán így van, talán nem. Én azt írom le, az életem során én mire vagyok büszke, s remélem, a sorokat olvasó is méltónak tart a képzeletbeli címre. Cereden születtem 1947. 12. 05-én, ebben az évben ünneplem 77. születésnapomat. Nehéz, de boldog gyermekkorom volt. A ceredi iskolában kiváló tanáraim voltak (Kovács János, Szerémi Gyula, Széky Gyula, György István), akik miatt a nyolc évet a játszva tanulás jellemezte, s akik révén olyan tudás birtokosa lettem, hogy később a jó nevű veszprémi gimnáziumban tanultam. A ceredi palóc kislánynak nem volt nehéz teljesíteni a követelményeket. A kollégiumban a társaim megmosolyogtak az ízes, palóc beszédemért, s bizony itt tanultam meg késsel, villával enni, de mindig vállaltam magamat, igy a mosolygásból elfogadás, az elfogadásból szeretet, hosszú ideig fennmaradó barátságok, kapcsolatok születtek. Végzettségem népművelő, főiskolai diplomát a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szereztem. Kezdetben Cereden dolgoztam népművelőként, majd Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban. Igazi közösségi szemlélettel jártam a megye kistelepüléseit, számtalan helyi közösségnek nyújtottam segítséget a klubok, művészeti csoportok, kisközösségek létrejöttéhez, megerősödéséhez, melynek révén megyeszerte ismertté, sőt elismertté váltam. 1996-tól 2013-ig a Nógrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület igazgatói teendőit láttam el. Nyugdíjazást követően, pár év kihagyása után 2016 szeptemberétől, jelenleg is az egyesület elnöke vagyok. Mindig arra törekedtem, hogy az egyesület erejével hozzájáruljak a megye és Salgótarján kulturális hagyományainak, különösen a palóc nyelv ápolásához, népességmegtartó képességének javításához, a gazdasági fejlődés növeléséhez, természeti értékeink megismertetéséhez, megőrzéséhez, a fiatalok innovációs képességének fejlesztéséhez. Igyekeztem a változó társadalmi kihívásokra és megváltozott körülményekre azonnal reagálni. Fontosnak tartottam a szakmai át-és továbbképzések megszervezését, számtalan képzést indítottam a hátrányos helyzetű embereknek (számítástechnika, erdőművelés, kerti munkás, fakitermelő, virágkötő, nonprofit ügyintéző), hogy elinduljon egy innovatív munkahelyteremtés. Idegen nyelvet oktató, fejlesztő tanfolyami formákat szerveztem. Kezdeményeztem 2009-ben a Talentum-díj alapítását, mely a fiatalok innovációskészségét, tudományos tevékenységét hivatott elismerni. A roma fiatalok körében tehetséggondozó projekteket valósítottam meg. Több mint húsz éve szervezem az Én karácsonyom című programot, mely minden korosztály körében népszerű. A Magyar Nyelv Hete, a Kutatók éjszakája, a Tudomány Ünnepe köré szerveztem konferenciákat, előadásokat, kiállításokat, neves szakemberekkel való találkozásokkal hozzájárultam az „élethosszig tanuláshoz”. A rendezvényekkel Salgótarján város és a megye felnőtt lakosságát, diákokat, fogyatékkal élőket, hátrányos helyzetűeket, vállalkozókat szólítottam meg. Sikerült EFOP pályázati forrásból létrehozni a Pegazus Természettudományos Élményközpontot, mely növelte Salgótarján város és az Egyesület hírnevét. Ezt bizonyítja az elmúlt időszak alatt megfordult több mint négyezer diák, az ország, sőt Szlovákiából érkező látogatók, a környéken nyaralók elégedettsége. Tevékenységemért 2022-ben megkaptam a VOSZ Nógrád Megyei Szervezetétől a megyei Príma díjat tudomány kategóriában. Szeretem az embereket, a ceredieket különösen. Örömmel osztozom az itt élők örömeiben, ha kell, feltétel nélkül segítek a problémáik megoldásában. Az elesettekre, nehéz körülmények között élőkre igyekszem nagyon odafigyelni. A tenni akarás, az élhető, biztonságos otthont nyújtó település fejlesztésének lehetősége motivált, amikor önkormányzati képviselőként megmérettettem magam. A bizalmat az emberek szolgálatával igyekszem mindennap megköszönni. Az élet tele van kihívásokkal, eredményekkel, kudarcokkal s ahhoz, hogy az adott pillanatot fel tudjuk dolgozni, át tudjuk élni, szükség van egy társra, aki feltétel nélkül elfogad, támogat, szerető családra, akikre mindig számíthatsz, barátokra, akikkel őrült ötleteket is meg lehet valósítani, egy olyan közösségre, ahol az az érzésed, velük nincs lehetetlen. Boldog vagyok, hogy nekem mindez megadatott. Én erre vagyok a legbüszkébb.