dr. Csonkáné Buruncz Zsófia

Az ezredforduló idején kezdtem meg tanulmányaimat a ceredi iskolában, ahol az alapkészségek mellett valamennyi tárgyból magas szintű felkészítést kaptam, de mindenekelőtt motiváló, megértő és következetes nevelésben volt részem. Sőt, ettől jóval többet nyújtott nekem az eltöltött nyolc év: egy egész életre, a személyiségemre és szemléletemre kiható szavakat, élményeket és történeteket, barátokat, kollégákat. Gyakran eszembe jutnak szeretett tanáraim, azok is, akik nem tanítottak, mert meghatározták azt, akivé lettem. Hálás vagyok ezért! A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban tett érettségim után az Eszterházy Károly Főiskola szociálpedagógia szakjára jelentkeztem, ahol diplomát szereztem, később az egyetemi mesterfokozatot megszerezve okleveles szociálpedagógusként dolgoztam és dolgozom tovább a szakmámban. A társadalmi problémák iránti érzékenységem, a pedagógiai beállítottságom és a közösségi szerepvállalás (ezt volt tanítóimnak, tanáraimnak és persze a családomnak is köszönhetem) jól ki tud teljesedni a hivatásomban, így dolgoztam már a SÁIK kollégiumában nevelőtanárként, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság projektjében, a Bátonyterenye Városi Szociális és Gyermekjóléti Központban, valamint az Ezüstfenyő Idősek Otthonában pedig középvezetőként. Oktatóként, mentorként részt vettem felzárkóztató programokban, jelenleg pedig a Gyermekvédelmi Központ Nógrád Vármegye intézményvezetőjeként felelek a vármegyei gyermekotthonok működtetéséért, a gondozott gyermekekért és 78 fő munkavállalóért 2021 óta. Valamennyi területen (gyermekek, családok, idősek, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek ellátása) igyekeztem és igyekszem úgy végezni a munkám, s élni az életem, hogy arra a cerediek, a volt pedagógusaim, oktatóim, a családom és az immáron két éves kislányom is büszke lehessen. A szakmai sikereimet más mesterségektől eltérően nem a kitüntetések, vagy előléptetések jelentik, annál inkább a csillogó tekintetek, a szeretettel teli, gyermekek vagy akár idősek által készített, személyre szóló rajzok, sokat mondó kézfogások, gyermeki ölelések vagy évek múltán egy "Csókolom Zsófi néni! Hogy tetszik lenni?". Bevallom, ilyenkor nagyon jól.