Herman Terézia
Ha valakire gondolunk, akire az iskola és a falu is büszke, gyakran olyan embert képzelünk el, aki nemcsak kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért el, hanem sokat tett a közösségért.
Nem tartoztam a kiemelkedően kiváló tanulók közé, de nagyon szerettem azt a közeget, amit akkor a ceredi Petőfi Sándor Általános Iskola támogató pedagógusai nyújtottak.
Úgy érzem, megtestesítem az akkori iskola által meghonosított értékeket, és tükrözni tudom azokat tetteimben, tartós hatást gyakorolva a körülöttem lévőkre. Életem egyik meghatározó időszakát éltem át, érinteni tudtam például a csapatban gondolkodás elveit, mely jelenlegi tevékenységem egyik legerősebb oszlopa. Az osztálytermen belül és kívül levont apró gyermeki tanulságok olyan egyéniséggé formáltak, ami egy kicsit része annak, ami ma is vagyok.
Minden tiszteletem az igazi elhivatott pedagógusoknak, akik hittek bennem, akik támogattak a nehézségeim ellenére is. Csak hálás szívvel tudok gondolni Tajtiné Julika nénire, aki tudta, mikor kell odafordulni hozzám, mert nekem aztán nem volt bátorságom segítséget kérni, így általa értékesebbnek érezhettem magam.
Somoskői Gizi néni, aki következetességével, igazságos megítélésével erőt öntött belém. Somoskői Laci bácsi, aki meglátta bennem a mini “vezetőt” és rám bízott különböző feladatokat.
Varga Laci tanár úr, aki mindig a megfelelő pillanatban, a legjobban építő mondataival elérte, hogy jól és értékesnek érezzem magam abban a közegben. Még mindig itt cseng a fülemben “Trézi, … képes rá!” és valóban képes voltam rá.
Simonné Kati néni, aki kedvességével, bájával bátorított, simogatott.
Mondhatom, minden tanárom szerepet játszott a siker felé vezető utamon, ki így, ki úgy, hatással volt az életemre. Hálás vagyok ezeknek az embereknek, akik nemcsak oktattak, hanem inspiráltak is.
Számos különböző szerepben kipróbáltam magam az egészségügy területén.
Kislányként már tervezgettem és aztán megvalósítottam, hogy az egyik legcsodálatosabb szakmában, bölcsődében dolgozhattam, egészséges csecsemő-gondozónőként. Talán én voltam az egyetlen az osztályból, aki az általa kitűzött, és az Osztályfőnök által lezárt végzős osztálynaplójába beírt, megálmodott szakmában valóban dolgozott. Megtanultam a türelem és feltétel nélküli szeretet, elfogadás fontosságát a legkisebbek iránt.
A Cereden eltöltött felnőtt éveim alatt aktívan részt vettem a helyi közösség által szervezett események, társadalmi összefogású rendezvények szervezésében és lebonyolításában, részese voltam az Idősek Otthona elindításának, adományokkal támogattam helyi intézmények fejlődését.
Baleseti-sebészet ápolónői pályafutásom során még mélyebben beleláttam az egészségügy világába, és megtapasztaltam a kitartás és az önfegyelem fontosságát. Ez az időszak tanította meg, hogy bármilyen kihívás is kerül elém, mindig talpra tudok állni és képes vagyok küzdeni az álmaimért.
Ezek után komoly döntés elé állított az élet, a hagyományos vállalkozói szférában kerestem a megoldást, azonban igazán jelentős sikereimet a network marketing világában értem el. Az emberekkel való kapcsolatteremtés mindig is fontos szerepet játszott a mindennapjaimban, és ebben a szektorban találtam meg a legnagyobb lehetőséget. Sokan óvni akartak és próbáltak eltéríteni az elképzeléseimtől. Alapos cég-, marketingterv- és termékvizsgálat után eldöntöttem, belevágok.
Ekkor kicsi leánykám a tizedik életévében járt. Jó példa akartam lenni a számára, fontos volt, hogy segítsem Őt, ugyanakkor fontosnak éreztem a saját életcélom megvalósítását. Azt is éreztem, hogy semmi más eszközzel nem tudom számára megadni mindazt, amit szeretne, hogy neki is teljesülhessen a vágya. Kitartásom, lojalitásom, motivációm és céljaim itt tartottak ezen az úton.
Az egészségügyben eltöltött éveim alatt megtanultam az empátia fontosságát és azt, hogy milyen értéket adhatunk mások életébe, akár egy mosollyal is, hogy a kedvesség nem gyengeség, sőt az egyik legnagyobb erény.
Ezen értékek átültetése a network marketing világába segített abban, hogy a siker útjára léphessek.
A hagyományos vállalkozói tapasztalataim pedig megtanították beosztani a saját időmet, a munka-etikát, a gondolkodásmódot, az önfejlesztés fontosságát.
Életutam során számos kihívással találkoztam, megmásztam az örömhegyeket, bár voltak bőven mély völgyek is, időközben példamutató vezetővé váltam. Ennek a szakmának köszönhetően álomutazásokon vehettünk részt, biztonságos életközeget tudtam kialakítani a családom részére. Örömmel lehetek tanúja munkatársaim inspiráló, kirobbanó sikereinek. Példát állíthatok generációknak. Mindig az járt és jár a fejemben - “Hogyan lehetne még ennél is jobb?”
Szeretném, ha mini történetem inspirációként szolgálna mindazoknak, akik hasonló utat szeretnének bejárni, vagy épp csak elgondolkodnak életük szembe jövő lehetőségein. Az életút nem mindig könnyű, de amikor kitartóak vagyunk és hiszünk magunkban, folyamatosan képezzük magunkat, minden elérhetővé tud válni.
