Bozó Boglárka
Hol is kezdjem? 2017-ben ballagtam el a ceredi suliból. Utána kicsit kalandos volt az utam, mert azt hittem, az egészségügy lesz az én pályám, de rájöttem, nem ott a helyem. Majd átiratkoztam a GT-be magasépítész szakra. Ez a pálya, úgy éreztem, tökéletes lesz. Ott maradtam 5 teljes évig, ahol a legvégén magasépítő technikusként végeztem. Ezalatt az 5 év alatt nagyon nagy szerelem indult el bennem az irodalom iránt és úgy gondoltam, hogy a tanári pálya lesz az én igazi hivatásom. Könnyedén megértettem bármilyen verset, balladát, novellát, akármit. Sosem kellett gondolkodnom a jelentésükön, mert azonnal láttam a választ. Ez a gondolat engedte meg, hogy jelentkezzek a Selye János Egyetem tanárképző karára magyar nyelv és hitoktatás szakra. Ám az ottani pályafutásom egy évig tartott, mert a református hit nem egyezett össze a katolikus lelkemmel. Túlságosan is meg akarták reformálni. Ezalatt az idő alatt én minden nyaram a Balatonon töltöttem szezonmunkásként, csodálatos idők voltak. Rengeteg új barátom lett, a munka igaz, sok volt, de nem bántam. Jelenleg sem tanár, sem építész nem vagyok , hanem kinn Ausztriában dolgozom szintén szezonmunkán. Rengeteg új barátot és tapasztalatot szereztem, önmagamhoz és az emberekhez. Jól érzem magam, igaz a két kézi munka sosem volt álmom, de meg kell valahogy alapozni az életem, hogy egy év múlva meg tudjam élni azt a tervem, miszerint én is tanár lehessek, pontosabban hitoktató. Ez még távol van, de itt a hegyen össze vagyok zárva magammal és van időm gondolkodni. Mérlegelni, mihez is kezdjek a szakmámmal és mit is tanuljak. Tanulni nagyon csodálatos dolog, sosem tartottam szégyennek, ha az ember " holtig tanul". Sok megaláztatás ért eddigi életem folyamán, de ezek mind hozzá tettek ahhoz a boldog és magabiztos emberhez, aki most is vagyok. És ha nincs Farkas Lajos Tanár úr, aki mindig hitt bennem, akkor sosem jutottam volna el idáig.
