Köböl Zsófia
A ceredi általános iskolában töltött éveim alatt kapott erőre bennem az a versenyszellem, amely azóta is folyamatosan hajt, hogy a céljaimat elérjem. Rengeteg matematika-, magyar nyelv és irodalom-, természetismeret- és mesemondó versenyen vehettem részt, amelyekre való felkészítésért azóta is hálás vagyok az összes tanáromnak. A középiskolai éveimet a Salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban folytattam, angol-magyar kéttannyelvű hatosztályos gimnáziumban. A gimis évek alatt is folytattam a versenyzést, melynek eredményeképp 2015-ben „Salgótarján város ifjú tehetsége” elismerést kaptam. Már korán megmutatkozott, hogy segítő szakmában tudnám leginkább elképzelni magamat, így az ELTE Pszichológia alapképzésén szereztem diplomát, idén pedig a BME Pszichológia mesterképzésén fogom befejezni tanulmányaimat. Az egyetemi évek alatt sem tétlenkedtem, önkénteskedtem, többféle területen is kipróbáltam, hogy milyen dolgozni, így szereztem tapasztalatot multinacionális- és állami cégeknél is. HR toborzóként elmélyíthettem az emberismeretemet, valamint kipróbálhattam gyakorlatban is, hogy egy munka- és szervezetpszichológia szakirányon végzett HR-es hogyan tudja a pszichológiai ismereteit a humánerőforrás területen hasznosítani. Egyetemi éveim meghatározó élménye volt, hogy 3 hónapot az Amerikai Egyesült Államokban tölthettem, mely a bakancslistám egy nagyon fontos eleme volt. Azóta próbálok minél inkább az élménygyűjtésre koncentrálni, ez lett az életem legfontosabb célja a segítés mellett. A természet- és az utazás iránti szeretet vonzotta magával, hogy kipróbáljak egy számomra új önkifejezési módot, a fotózást. A fotózás szerves részeit képezi mindennapjaimnak, egyelőre amatőrként, de annál inkább lelkesen járom a természetet a szépet keresve, mely gyönyörű környékünkön nem egy nehéz feladat. Ebben a művészeti tevékenységben is megtaláltam a kihívást, a versenyzés iránti vágyat, hiszen már több fotómat is felhasználták újságcikkekben, internetes portálokon, weboldalakon. Az egyetemi tanulmányaim végéhez közeledve nagyon várom már, hogy új, idáig még nem tapasztalt szakmai kihívásokkal szembesülhessek pszichológusként, művészetterápiás módszereket használva segíthessek leendő klienseimnek megismerni önmagukat, az életútjukban szembejövő esetleges elakadásokban, problémákban megoldásra jutni. Hálás vagyok az összes tanárnak, aki tanított az eddigi iskolapadban töltött éveim során, és a családomnak, barátaimnak, mert nélkülük nem lehetnék az, aki most vagyok.
