Gacsályi-Varga Éva

1991 őszén izgalommal telve szavaltam Weöres Sándor Biztatás című versét újdonsült elsősként életem első tanévnyitóján Zabaron. Ugyanis az alsótagozatba oda jártam az akkoriban tagintézményként működő alma materbe. Bár óvodásként a negyedik osztályban szerettem volna kezdeni, de szüleim, akik több évtizeden keresztül tanítottak az intézményben, meggyőztek róla, hogy jobb lesz inkább az elejéről indulni. Az itt eltöltött 8 évért hálás vagyok, mert olyan emberektől tanulhattam, akik nem csak a lexikális tudást tartották kiemelten fontosnak, hanem azt is, hogy képesek legyünk a kritikus gondolkodásra, törekedjünk az egész megértésére és becsületes ember váljon belőlünk. Átélhettük a magyar nyelv szépségét és összetettségét, a földrajz izgalmát, a matematika igazságait, és még sorolhatnám. Hálás vagyok az osztályomért is, hogy milyen jó volt ahhoz a közösséghez tartozni. Megtiszteltetés volt számomra jelen lenni az új épület átadóján és látni, hogy milyen szép környezetben élhet tovább az a szellemiség ami az iskola sajátja. Gimnáziumi éveimet a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban töltöttem és az érettségit követően szüleim nyomán a pedagógus képzés útján indultam el. Az Eszterházy Károly Főiskola magyar irodalom és nyelvtan szakán szereztem tanári diplomát és művelődésszervezőként végeztem, amiben a felnőttképzés, a vezetés és szervezés ismerete volt, ami vonzott. A későbbiekben a Nyugat-Magyarországi Egyetemen bábszínészetet tanultam, mert a művészetek mindig fontos helyet foglaltak el a szívemben. Családomnak köszönhetően a mindennapok része volt a zene, aminek szeretetét szüleimnek köszönhetem, mint ahogyan a színművészet rejtelmeibe is az édesapám által vezetett színjátszó körben nyerhettem bebocsátást. Az életbe kilépve mindig olyan helyeken dolgoztam, ahol megtaláltam a személyes hivatásomat, hogy olyan dologgal foglalkozzak, amivel a világ legalább egy picinykét előrébb mozdul. Ezt az oktatás, képzések és képzésfejlesztés területén találtam meg, ahol az embereket segíthetem, hogy kihozzák magukból a lehető legtöbbet. Megfordultam állami szférában és multinál is. Immár 9 éve a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézményében a Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) tevékenykedem, ahol negyedik éve az Egyetemi Program igazgatója vagyok. Jelenleg pedig a "kis pihenőmet" töltöm a kisfiammal otthon. Mind Zabaron, mind a régi iskolámban, mind pedig a szűkebb pátriánkban olyan értékekkel gazdagodhat az ember, amivel elindulhat az életbe. Ezek közül talán a legfőbb a mások iránti tisztelet, a kemény munka becsülete, a szülőföld és a család szeretete. Ahová a mai napig hazatérve mosolyogva fogadnak az emberek. Olyan biztos alap, amire az ember építkezhet. Olyan ajándék ez számunkra, amiért hálás vagyok, hogy megadatott és a részesei lehetünk.